Torino (Turin) közel 871 ezer lakosával Olaszország negyedik legnépesebb városa. A harmadik legfontosabb gazdasági központ Róma és Milánó után,  Piemont és Torino megye székhelye, fontos üzleti, kulturális, és oktatási központ. Lakóinak száma – az agglomerációval együtt – mintegy 1,7 millió. A Pó folyó szinte kettéosztja a várost, a domboldali és a sík részre. A dombokon számos pazar villa található, ezek egyikében lakik a vasárnapi nő.

A vasárnapi nő nem hétköznapi film. Fekete humorral finoman átszőtt bűnügyi történet a hetvenes évekbeli Torinoból. Garrone úr megölésének ügyében zajlik a nyomozás. Ez a Garrone egy ismert, ám nem annyira közkedvelt figurája a város legelőkelőbb köreinek. Építész, azonkívül gátlástalan törtető, amolyan élvhajhász, aki az élet apróbb örömeit tartja a legnagyobbnak. Képes kétszer egymás után megnézni egy unalmas művészfilmet, a következő indoklással: - Igaz, hogy akkor hétig tart, viszont nyolc dugást látok! 

Garrone megtekinti a Sarkantyút, nem sokkal ezt követően aztán egy halaszthatatlanul súlyos műtárggyal, - nevezzük ezt kőbálványnak – szétzúzza valaki a koponyáját. A gyilkosság felderítésével két nyomozót bíznak meg, Santa-Maria felügyelőt (Marcello Mastroianni) és De Palma nyomozót (Pino Caruso). A rendőrség, ahogy mondani szokás azonnal elindul a forró nyomon, a gyanúsítottak száma pedig egyre nő és nő.

Az eseményeket látszólag a csinos Anna Carla Dosio (Jacqueline Bisset) irányítja a háttérből, mint az építész közeli barátja, és a rendőrség megbízható segítője, már csak unalomból is. Azonkívül ő maga is gyanúsított, hiszen a tett elkövetése módjában állt. Szintúgy, mint egyik szeretőjének a sok közül. Massimo Campi (Jean Louis Trintignant) intelligens, zárkózott, titokzatos személy, ráadásul van egy férfi kedvese is, aki szintén okozhatta Garrone halálát – naná, hogy ő is segíteni próbál Santa-Mariának.

A potenciális elkövetők száma szűkül, de még mindig eléri a féltucatot, ezért őket Santa-Maria mind berendeli az őrszobára. Ó, dehogy kihallgatásra, csupán adatgyűjtésre. Főnöke tombolva követeli, hogy néhány kérdés után küldje őket haza, megelőzve a botrányt.

- De főnök, ezek itt mind gyanúsak, ki többé, ki kevésbé, és aki kevésbé, az talán többé! – próbálkozik a felügyelő, ám a zord főnök hajthatatlan.

Minden nehézség ellenére Santa-Maria megoldja az ügyet, leleplezi a gyilkost, és ágyba viszi a szépszemű Annát, csakhogy éppen vasárnap van…

Luigi Comencini (Kenyér, szerelem filmek, A rendőrfelügyelő, Mindenki haza) nem volt képes olyan hatékonysággal alkalmazni a rengeteg nagynevű színészt, a kiváló alkotói gárdát, ahogy azt nevesebb olasz kollégái tették volna, de még így is egy igényes, mosolyt fakasztó, érdekes  tanulmányt készített Torino akkori életéről. A film főszereplője, egyben talán fő értéke maga a város. Olyan sok helyszínen forgattak, hogy szinte annak minden szeglete előkerül. A piazza Carlo Alberto, a Vittorio Emanuele Corso, a bolhapiac, és természetesen a Pó folyó is felbukkan. Miközben megtudunk egyet, s mást a helyi szokásokról is. Miért nem mondják Torinóban, hogy per pillanat, mit jelent az a mondás, hogy a rossz mosónő sosem talál jó habot? Aki kíváncsi rá, megtudhatja a filmben. Vigyázat! Szókimondó alkotás… nem is kicsit!    8/10

A film kiváló szinkronnal elérhető az interneten, hivatalos DVD/Blu-Ray forgalmazása Magyaroszágon jelenleg nincs.