Trieszt Olaszország északi kikötővárosa, Szlovénia közelében. Lakosainak száma napjainkban 228 ezer. Két ismert obszervatórium található itt, a csillagvizsgáló és a  geofizikai, amely köré szerveződött az 1924-ben létrejött egyetem. A város székhelye a kávétermékeiről ismert Illy Café vállalkozásnak, a Generali Biztosítónak és a Lloyd Trestino hajózási társaságnak. 1382-től 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. A 20. század elején a város a Birodalom negyedik legnagyobb városa volt (Bécs, Budapest és Prága mögött)

A film egy tengerparti jelenettel kezdődik, ahol néhány talpraesett fiatalember kiment egy fuldokló lányt a vízből. Egyikük, a legbátrabb, legtapasztaltabb, (jegygyűrűvel az ujján) máris alkalmazza a mesterséges légzést, hiszen a csodálatos sellő nem más, mint Ornella Muti, életének tip-top formájában. Talán nem ebben az alkotásban volt a legszebb, - ezt nehéz lenne annyi film közül megállapítani – nagyítóval sem találni hibát a megjelenésében.

Miután magához tért e gyönyörű jelenés, máris megismerkedik… na kivel? Azzal a derék férfiúval, aki élesztgette? Vagy a társaság legvonzóbb tagjával? Esetleg a közeli bár pincérével? Nem, dehogy. Az egyetlen korosodó vendéggel, aki mindezt passzívan szemléli, de azért egy meleg pokróccal megajándékozza. Az úriember, ki is lenne más, mint Ben Gazzara. Igen, már megint…

Miután Ferrerinél jól együttműködtek Mutival, Festa Campanile  (A lator, Zsoldoskatona, Az erényöv) újra összehozta a párost ebben a provokatív alkotásban. Kérdés, vajon szándékos volt-e a provokáció? Mai szemmel nézve lehetetlen nem megkérdőjelezni a filmbéli kapcsolat puszta létrejöttét is, különösen erotika tekintetében, hiszen már első éjszaka szeretkeznek, ami a filmbéli Dino esetében nagyjából a lottó ötössel érne fel… Mégsem lesz ebből happy end. Sőt!

A történet egyre inkább elkomolyodik, de mielőtt ebbe belemennék, elmondom mi bosszantott fel Dinoval kapcsolatban. Naná, hogy irigyli a (férfi) néző tőle Nicole-t, különösen azért, mert a pénzén kívül szinte semmije nincs. Bukowski alteregójaként Gazzarából áradt a férfiasság, itt ennek nyoma sincs. Teljesen átlagos grafikus, mégcsak nem is nagy művész, képregényeket rajzol. Van egy óriási háza, tele minőségi cuccokkal, azonban most kapaszkodjunk meg… Mivel jár ez az ötvenes, pocakos, kopaszodó emberke? Ferrarival, Lanciával, Maseratival, esetleg Lamborghinivel? Ugyan… egy ócska kis Fiattal közlekedik a tengerpart és a dombokon álló mutatós háza között.

Hát megérdemli egy ilyen alak, - aki egy nyomorult Fityóban görnyedve nézi a kinti világot -, hogy ez a huncut kis Nicole beköltözzön az életébe? Most jön a meglepő válasz: Igen! Ugyanis a trieszti lány egyre furább dolgokat mond, és művel (Igen, eszünkbe juthat Cass – lásd előző poszt) míg végül a hétköznapi őrület eme meséje egészen eltorzul. Ennek lenne bizonyítéka a film végén látható tarvágás is...

Észre kell vennünk, amilyen lapos Gazzara ebben a filmben, Muti éppolyan erős. Nem csupán mellben, hanem játékban is. Jellemrajza, melyben a kalandvágyó ifjú nimfa egy egészen különleges álomvilágban mozgó, esetlen, csapódó, nem beszámítható lénnyé válik, a maga nemében kimagasló alakítás. Ezért minden szexuális vonatkozása ellenére ezt a filmet olyanoknak ajánlom, akik a pszichológiai témájú, az elme kisebb-nagyobb eltévelyedései iránt érdeklődő emberek közé tartoznak. 7/10

Sajnos a Trieszti lány jelenleg a nagyközönség számára szinte elérhetetlen. Magyar szinkron nem készült hozzá, és az eredeti alkotás DVD-kiadása is Olaszországból rendelhető. Az interneten gyenge képminőségű kópián angol felirattal megtekinthető.

Filmajánló hang nélkül itt: