Bogotá Kolumbia fővárosa körülbelül 8 millió lakossal a központban, s mintegy további 3 millióval az elővárosokban. Sokat elárul az itteni állapotokról a magyar nyelvű Wikipédia szócikk, ahol szó szerint ezt írják: „ A város központi és északi része idegenek számára is biztonságosnak tekinthető. Éjszaka azonban nem tanácsos egyedül mászkálni sötét helyeken. Hosszabb út esetén hívjunk taxit, illetve maradjuk a jól megvilágított főbb utakon. A helyi buszoknak (néhány utcát kivéve) nincs buszmegállójuk, a vezetőnek kell integetni, hogy megálljon. A viteldíj a szélvédőn vagy a busz ajtaján van feltüntetve, és a vonal teljes hosszára érvényes.”

A fentiek figyelembe vételével, valamint a beszédes címet olvasva nem számíthatunk itt egy „I Love My Bogotá” felfogású, nosztalgikus mozira, már csak azért sem, mert dél-koreai rendező (Kim Seong-je) munkájáról van szó. A történet főhőse (és szinte valamennyi szereplője is) koreai, ezért ez nem tipikus latin-amerikai film. Inkább hasonlít John Woo, Tsui Hark műveire, bár ezeknek egy meglehetősen fapados verzióját kapjuk.

A főszereplő a 19 éves Guk-hee, ami a magyar szinkronban egy az egyben Kuki, és ez a Kukizás már alapból agyoncsapja a filmet, tekintve, hogy ezt a fiatalembert kiállása, arckifejezése, stílusa alapján nehéz lenne Dicknek elképzelni. De éppen ezért lehet a filmet végignézni, mert várnánk egyfajta jellemfejlődést, - amit végeredményben Song Joon-ki be is mutat - csak éppen borzasztó lassan, határozatlanul. Biztosan sokaknak eszébe jut róla Bruce Lee, és az ő elnyomottakról szóló filmjei. Valami ilyesmire számítanánk itt is. Várnánk, hogy ez a nyeszlett figura kigyúrja magát, vagy megtanul karatézni, vagy elsajátít bármit, amitől szuperhős lesz, de nem…

Ez mégsem egy Marvel-film. Guk-hee kezdetben árufeltöltő lesz, majd a feketepiac egyik kisstílű (vagy épp nagystílű?) főnökének jobbkeze… Aztán ez a jobbkéz nem tudja, mit csinál a bal, és fordítva sül el még a kapanyél is. A képzavar szándékos, meg kell ahhoz nézni a filmet, hogy mindez értelmet nyerjen. De vajon érdemes-e?

A képekből látszik, hogy az operatőr nem volt éppen kezdő, sikerült néhány impozáns jelenetet alkotnia, néhány remek beállítást összehoznia, amitől tényleg költői szépségű maga a filmanyag, csak sajnos a párbeszédekre, a dinamikus történetmesélésre kevesebb figyelem jutott. A 108 perces filmet olyan 85-re vágva kapnánk egy sokkal pergőbb darabot, amit azután lehetne ajánlani környezettanulmány szempontjából az egzotikumra áhítozó európai nézőknek. Így ebben a formában az első óra után kicsit ellaposodik a Bogotá, de mielőtt odarepülnénk, feltétlenül érdemes megnézni. Mit lehet tudni...  6/10