New York az USA első számú kereskedelmi, egészségügyi, oktatási központja. Kiemelkedő szórakoztatóipari csomópont, fő bevételi forrása a turizmus. Itt található az ENSZ és több, világszinten is jelentős multinacionális vállalat. Lakossága az agglomeráció nélkül csaknem 8,4 millió fő. 1634-ben alapították holland telepesek.

Szintén holland származású a Fantom az éjszakában címre keresztelt korabeli krimi egyik főszereplője is.  Eredeti címe Nighthawks, ami szabad fordításban éjjeli baglyokat jelent, olyan személyeket, akik éjszaka aktívak. Egy ilyen portyázó zsaru Da Silva nyomozó (Sylvester Stallone). Társával együtt (Billy Dee Williams) azt a feladatot kapja, hogy egy régóta körözött terroristát füleljen le a metropoliszban. Rutger Hauer játssza Wulfgart, a kő-hideg bűnözőt, akinek nincs lelkiismeret-furdalása. Nagyszerű macska-egér játék következik, melynek a végén az egér végül beleszalad a mesterien felépített csapdába

A cselekmény ebben a filmben igazából lényegtelen, a stílus mindent visz. A forma néha magasabb szintre emeli a tartalmat. A sötétlelkű gazember előbb-utóbb Da Silva kezei között végzi, ezt már nagyjából a 10. perc környékén lehet sejteni, sőt, mivel a szereposztás a plakátokon olvasható, tulajdonképpen a film megtekintése előtt már ismerjük is a forgatókönyvet. Vagy legalább annak a felét…

Azért csak a felét, mert abban mégis meglepőt húzott Bruce Malmuth rendező ( Első számú gyanúsított, Ölve vagy halva, Halálos viadal ), hogy alkotásában egy politikai indíttatású robbantgató a rosszfiú, nem pedig egy magáncéljait minden eszközzel elérő törtető. Európában 1981-ben még elszigetelt jelenség volt a terrorizmus, a nézők felszabadultabban borzonghattak, mint manapság. Szintén nem volt még elterjedőben, - ezért a filmet már-már sci-fi köntösbe öltöztette - a plasztikai sebészet. Wulfgar arcának váratlan átalakulása a James Bond filmek legmodernebb trükkjeivel ért fel.

S ha már New York, mint színhely előkerült, nem érte be Malmuth a semmitmondó utcaképekkel, mesterien építette be az East River felett működő Roosevelt Szigeti Libegőt, ami egy drótkötélpályás felvonó. 1976-ban készült, mindössze 5 éves volt a film idején, a magyar nézők többsége feltehetően akkor látott először ilyet.

Ma már ezek a modern vívmányok nem annyira különlegesek, a színészi teljesítmények - különösen Hauer részéről – valamint a minden egyes kockán tetten érhető nyolcvanas évek retró hangulata miatt mégis érdemes elővenni a Fantomot. Valóban nem egy pergő akciófilm, valóban nem okoz már akkora izgalmat, mint bemutatása idején, de működik. Hiszen ma már nincsenek olyan disco-klubok, olyan éjszakai buszok, olyan szakállak, pajeszek, bőrkabátok és hegyesorrú cipők, mint akkor. Na jó, vannak, de az nem ugyanaz... 

Formailag ez a film minden további nélkül egy kerek tízes. Az operatőr egy bizonyos James A. Contner volt, aki egyébként szorgalmas iparosnak számított (Star Trek, Miami Vice és X-akták epizódokban dolgozott), valahogy itt mégis megtalálta mindig a megfelelő szöget. Szinte élnek a nagyvárosi fények, több ponton művészi igényűek a beállítások, egy amatőr fotósnak/filmesnek csak tanulni lehet ezekből a snittekből. Sajnos az eredendően lapos forgatókönyv miatt nem beszélhetünk klasszikus nagy filmről, de nem sok olyan alkotás van ebből az időszakból, ami New Yorkot ennyire hűen visszaadja. Még az azóta elkészült New York-i történetek között is kiemelkedik a szépsége.  8/10